szekatúra A: 1768 secaturából (MNy. 66: 343); 1824 szekatur (NSz.); 1857/ szekatúráknak (NSz.); 1867 szekátura (NSz.); 1878 székaturának (NSz.) J: ’zaklatás, bosszantás | Belästigung’

szekíroz A: 1832 szekirozza (ItK. 6: 496); 1834 szekírozzák (NSz.); 1860 székiroztassa [sz.] (NSz.); 1890 szekéroztatja [sz.] (NSz.); nyj. szakéroz (MTsz.); szëkéroz (ÚMTsz.) J: ’zaklat, bosszant | belästigen’

szekánt A: 1835 Secant [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1872 legszekántabb (NSz.); nyj. szëkánt (Imre: FelsSz.) J: ’zaklató, bosszantó | belästigend’

szekál A: 1868 szekálta (Bolond Miska 1868. aug. 9.: 126); 1885 szekáljon (NSz.); 1890 szëkállák [l-j] (Nyr. 19: 272) J: ’zaklat, bosszant | belästigen’

szekáns A: 1876 szekánsabb (Vadász-Vers. 1876. ápr. 26.: 115); 1891 secans [es. nem m.] (Füredi: IdSz.); 1900 szekáns (Tolnai: MagySz.) J: ’zaklató, háborgató, ingerlő | belästigend’

A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai, német  (au.) jövevényszók. |  ≡  Ném.  (au.) Sekkatur, (B.) sekatur: ’terhelés, zaklatás, ugratás, bosszantás’ [< ol. seccatura ’szárítás, aszalás; bosszúság, harag’] | ném.  (au.) sekkieren, (B.) sekir'n: ’terhel, zaklat, gyötör’ [< ol. seccare ’(ki)szárít, aszal; terhel, zaklat, gyötör’ (lat. siccare ’kiszárít ‹tárgyas›’)] | ném.  (au.) sekkant, (B.) sekant: ’zaklató, bosszantó’ [< ol. seccante ’ua.’].  ≋  Megfelelői: szbhv. sekatura, sekirati, sekant; szlk. sekatúra, sekírovať, sekantný; stb.: ’terhelés, zaklazás’, ’terhel, zaklat’, ’zaklató, bosszantó’.  ⌂  A szekatúra szóvége latinosított.

A szekál képzőcserével keletkezett. |  ⌂  A szekíroz-ból jött létre (vö. →blamíroz, →flangíroz stb.).

A szekáns származékszó. |  ⌂  A szekáns latinosítással jött létre a szekánt-ból (vö. →briliáns, →gáláns stb.).

☞ Kobilarov–Götze: DtLw.; TESz.; EWUng.