szekér A: 1067 k./ Zekeres [sz.] [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 1: 26); 1372 u./ ʒekeret (JókK. 157); 1416 u./¹ zèkèr (BécsiK. 218); 1533 Soͤker (Murm. 1992.); 1585 szekér (Cal. 131); 1788 szeker (NSz.) J: ’kocsi, teherjármű, fogat | Wagen, Fuhrwerk’ # Sz: szekeres 1067 k./ [hn.] (↑)

Vitatott eredetű. | 1 Honfoglalás előtti iráni jövevényszó. |  ≡  Vö. óind śakaṭa; prákrit sagaḍa: ’szekér, kordé’. Vö. még középiráni *sakar (*säkär) ’szekér’. Az óindiai szó a mai dravida nyelv előzményéből való átvétel lehet. Mind a magyarba, mind az osztjákba (↓) innen került át, az indo-szkíták egy iráni ágának közvetítésével.  ⌂  A származtatás nehézsége, hogy az iráni nyelvben nem mutatható ki palatális változata. 2 Örökség az ugor korból. |  ≡  Vö. osztj.  (V.) liker, (Vj.) ikər, (VK.) jikər: ’szán; egy fajta sí’ [< ugor *säkɜrɜ ’egy fajta közlekedési eszköz’ < iráni  (↑)].  ⌂  A magyarázat abban az esetben helytálló, ha a magyarban az ugor palatális *ä hatására végbement egy szókezdő ugor *s > *ś > m. sz hangfejlődés.

☞ MNy. 58: 419; Korenchy: IrLw. 73; MSFOu. 151: 317; TESz.; MSzFE.; Ligeti: TörK. 151; EWUng.→ göncölszekere, gyalog-, hintó, kocsi, ördögszekér, stráfkocsi, tár-UN UEW. № 1845