szeg¹ A: 1138/ ? Scege [sz.] [szn.] (MNy. 32: 134); 1282 Zegew [sz.] [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 4: 244); 1416 u./¹ zèģ (BécsiK. 195); 1551 szégitec meg (NySz.); 1875 szögve [sz.] (NSz.) J: 1 1138/ ? ’tör | brechen’ (↑), 1314/ ’ua.’ (OklSz.); 2 1416 u./¹ ’vág, hasít | schneiden, spalten’ # (↑); 3 1470 ’〈kedvet〉 tönkretesz | zunichte machen, verderben 〈Lust usw.〉’ (SermDom. 2: 392); 4 [főleg meg~] 1490 ’〈törvényt, esküt〉 nem tart meg | brechen, verletzen 〈Gesetz, Eid usw.〉’ # (NagyvGl. 251.); 5 1513 ’meghajlít; (út)irányát megváltoztatja | biegen; die Richtung verändern’ (NagyszK. 287); 6 1559 ’vmilyen irányba tér; irányától eltér | sich wenden; abweichen’ (NySz.); 7 1599 ’vkihez szegődik | sich jmdm anschließen’ (NySz.); 8 1600 k. ? ’szegélyez; 〈ruhaanyagot〉 beszeg | einfassen; 〈Stoff〉 einsäumen’ # (Radvánszky: Szak. 191), 1767 ’ua.’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Bé-ßegni a.) Sz: szegés 1212 ? Zeges [szn.] (OklSz. szëges a., szëgës a.); 1410 Zegeserdew [hn.] (OklSz.) | szegetik 1405 k. meg ʒegedeth [sz.] ’megöregszik | alt werden’ (Gl. szegetett a.) | szegik 1416 u./¹ megzègec ’megtörik, megszakad | brechen 〈intrans.〉’ (BécsiK. 152) | szegdel 1416 u./¹ megzègdèli ’összetör, megrongál | zerbrechen, beschädigen’ (BécsiK. 194) | szegély 1778 szegélyre (MNy. 15: 148) | szegül 1805 ’helyezkedik; irányul | sich stellen; sich richten’ (Nyr. 39: 204); [ellen~] 1829/ ’ellenáll, szembeszáll | sich widersetzen’ (NSz.) | szegélyez 1834 szegélyezve [sz.] (Honművész 1834. márc. 6.: 145)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) säŋg- ’tör, széttör, összetör’; osztj. (V.) söŋk- ’üt, ver’; zürj. (Sz.), (P.) ćeg- ’(el)törik, (el)tör’; votj. (Sz.) č́ig- ’(el)törik, (szét)szakad’; ? md. (E.) śive- ’(le)törik’ [fgr. *ćäŋkɜ- vagy *śäŋkɜ-: ’törik, tör’]. ⌂ A fgr. *ŋk > m. g hangváltozáshoz vö. →dug, →mag stb. A magyarban a szó belseji e eredetileg is nyílt volt; az ö-s változatok a →szeg² analógiás hatását mutatják. Az egyszeri előfordulásúnak tűnő szégitek meg (1551: NySz.) é-je feltehetőleg sajtóhiba lehet, és nem hosszú magánhangzót jelöl. – A jelentések átvitt használatban, ill. metaforikusan és metonimikusan alakultak ki az eredeti 1. jelentésből. A szegül származék alapja a 6. jelentés. A szegély származék a nyelvújítás korában került át a nyelvjárásokból az irodalmi nyelvbe.
☞ Paasonen: s-Laute 63; TESz. szegül a. is; MSzFE.; EWUng.→ szegődikUN UEW. № 56
szeg² A: 1067 Aruksceguj [hn.]; Scegholm [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 1: 24, 26), de vö. →sziget; 1138/ ? Cegedí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1183/ Cigeddin [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 900); 1193 Scegued [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); [1200 k.] Zeguholmu [hn.] (An. 28.); 1203/ Berucscig [hn.] (OklSz.); 1214 berugscug [hn.] (OklSz.); 1358 Erdew Zege (OklSz.); 1372 u./ ʒewgebe (JókK. 133); 1394/ Arokzek [hn.] (OklSz.) J: 1 1067/ ’szöglet; csúcs, kiszögellés | Ecke, Winkel; Einsprung, Vorsprung’ (↑); 2 1357 ? ’falurész; területrész, vidék | Dorfteil; Landteil’ (OklSz.), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 162); 3 1784 ’sziget | Insel’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 71); 4 1784 ’szög 〈a geometriában〉 | Winkel 〈in der Geometrie〉’ (↑) Sz: szeges 1212 ? Zeges [szn.] (OklSz.); 1549 Zeghes ’szögletes, sarkos | eckig, winkelig’ (OklSz.) | szegelet, szeglet 1405 k. ʒegeled (SchlSzj. 1090.); 1553/ ʃʒegletin (Tinódi: Cronica N4b) | szegi 1416 u./¹ delzègi (BécsiK. 162) | szegű [csak szókapcsolatban] 1416 u./¹ nėg zėģo̗ (BécsiK. 11) | szöglet 1948 szögletet ’〈futballban:〉 saroklövés, szöglet(rúgás) | Eckball’ (NSz.)
Belső keletkezésű, valószínűleg jelentéselkülönülés eredménye. | ⌂ Talán a →szeg³ eredetinek feltehető ’ék’ jelentés alapján keletkezhetett. Hasonló jelentésfejlődéshez vö. →csúcs. A jelentésváltozásban a →sziget analógiás hatása is közrejátszhatott. A 4. jelentésben a labiális alak használatos; vö. →-szög.
☞ TESz. szög² a. is; EWUng.→ al-¹, fel-¹, fél-, szeg³, szegről-végről, sziget, -szög
szeg³ A: 1138/ Scegze [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 13. sz. közepe/ uoſ ſcegegkel (ÓMS.); 1416 u./¹ zègèzėc [sz.] (BécsiK. 70); 1564 zeogh (OklSz.); nyj. szëg (ÚMTsz.) J: ’hegyes végű fa- v. fémrudacska, vminek beveréssel való rögzítésére v. összekapcsolására | Nagel, Stift’ # Sz: szegez 1138/ [sz.] [szn.] (↑) | szeges 1212 ? Zeges [szn.] (OklSz.); 1585 szeges (Cal. 205) | szegel 1704 leszegelni [sz.] (NySz.) | szegecs 1790 k. Szegecs ’kányazsombor 〈növénynév〉 | Knoblauchskraut’ (Nyr. 85: 211); 1835 ’szöghöz hasonló fém kötőelem | Niet, Nägelchen’ (Tzs. Zweck a.)
Örökség az ugor korból. | ≡ Vog. (T.) süŋ, (P.) säŋk, (UL.) säŋokoə: ’ék’ [ugor *seŋkɜ ’ua.’]. ⌂ A szó belseji *ŋk > m. g hangváltozáshoz vö. →bog, →szeg¹ stb. A jelentések az alapszó jelentéséből magyarázhatók. ⌘ A szegecs nyelvújítási származékszó.
☞ Bárczi: SzófSz. szeg a., szög a.; TESz.; MSzFE. szeg a., szög a.; EWUng.→ kakatszeg, sasszeg, szeg², szegfű¹UN UEW. № 1848