szaru A: 1416 u./¹ ? zaruac (BécsiK. 273); 1416 u./³ zaru (AporK. 101); 1585 Szarú (Cal. 261); 1838 Szarva [□] (Tsz.) J: 1 1416 u./¹ ? ’szarvból készült tokszerű tárgy | Behältnis aus Horn’ (↑), 1565 ’ua.’ (NySz.); 2 [főleg jelzői értékben] 1416 u./³ ’a bőr hámsejtjeinek elváltozása révén alakuló képződmények 〈szarv, tülök, köröm, pata, szőr, toll, pikkely〉 anyaga | Horn 〈Material〉’ (↑); 3 1519 ’szarvszerűen elágazó tetőszerkezeti elem | Dachsparren’ (OklSz.)

Szóhasadás eredménye. |  ⌂  A →szarv ősmagyar kori, β-re végződő előzményéből keletkezett. A szaru alakhoz vö. →falu, →hamu stb.; a →szarv, ill. a szaru olyan toldalékolt alakjai, mint a szarut, szaruból stb. kétirányú paradigmatikus kiegyenlítődéssel jöttek létre. Az 1. és 2. jelentések metonimikus úton a →szarv ’állati szarv’ jelentésre mennek vissza. A szarva változat szóvége elhomályosult birtokos személyjel; vö. mája (→máj). A 3. jelentés a →szarufa alapján jött létre. – Ma főleg a 2. jelentésében használatos.

☞ Grétsy: Szóhas. 255; TESz.; EWUng.→ szarvUN UEW. № 978