szarkofág A: 1806/ sarcophagust (NSz.); 1854 Sarkophag [es. nem m.] (Heckenast: IdSzT.); 1860 szarkofag (NSz.); 1861 sarcophág (NSz.); 1897 Szarkofág (PallasLex.); nyj. szarkófág (ÚMTsz.) J: ’kő-, díszkoporsó | Sarkophag’
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Lat. sarcophagus ’‹mészkő› koporsó’; – vö. még ném. Sarkophag ’‹díszes› kőkoporsó’. A latinba a gör. σαρκοφάγος ’kőkoporsó’, tkp. ’húsenyésztő’ [< gör. σάρξ, σαρκός [birtokos eset] ’hús’ + φάγος ’emésztő’]. Az elnevezés alapja, hogy egykor a halottakat olyan mészkő koporsóba temették, amelyben a holttestek gyorsan lebomlottak. ≋ Megfelelői: fr. sarcophage; ol. sarcofago; stb.: ’szarkofág’. ⌂ A korábbi változatok szó belseji, ill. szóvégi s-sel való kiejtéséhez vö. →salétrom, →ámbitus stb.
☞ TESz.; EWUng.→ pakompart