szarka A: 1217 Saracad [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 795); 1310 Zarka [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 731); 1395 k. ʒarka (BesztSzj. 1188.); nyj. carka (ÚMTsz.) J: 1 1217 ’a varjak családjába tartozó, fekete-fehér tollú, hosszú farkú madár | Elster (Pica p. pica)’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 [jelzői értékben] 1594 ’szarka színű, tarka 〈ló〉 | elsterfarbig, bunt 〈haupts. Pferd〉’ (OklSz.); 3 1836 ’fecsegő 〈személy〉 | Plauderer, Schwätzer’ (NSz.); 4 1886 ’olyan személy, aki ellopja, ami a keze ügyébe esik | diebische Elster’ (NSz.); 5 1898 ’cisztercita pap | Zisterzienser’ (Dobos: DiákSz.)

Jövevényszó egy szláv, valószínűleg déli szláv nyelvből. |  ≡  Blg. сврaка; szbhv. svarka;szln. sraka; – szlk. straka; or. сорока; stb.: ’szarka’ [indoeurópai eredetű; vö. óind c̦ārikā ’indiai szarka’; litv. šárka ’szarka’; stb.].  ⌂  A 2., ill. az 5. jelentés keletkezéséhez vö. szarka színű tyúk  (1577 k.: OrvK. 94), ill. szarkabarát ’cisztercita szerzetes’  (1832: Kreszn.). A jelentések összefüggéséhez vö. ném. diebische Elster ’tolvaj’; ang. magpie ’szarka; anglikán püspök’; fr. pie ’szarka; fekete-fehér, tarka ló; fecsegő, csacsogó ember’; stb.  ⌂⇒  A magyarból: rom. țarcă, (N.) sárcă: ’szarka’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 491; TESz.; EWUng.→ szarkaláb