szapu × A: 1181 ? Sopudh [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 381); 1267 ? Zapud [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 381); 1395 k. ʒapu (BesztSzj. 486.); 1608 szapúnac (NySz.); 1641 Suput [sz.] (MNy. 80: 380); nyj. szëpu (Nyr. 30: 173); zupuval (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’szemes termények mérésére való edény, mérő | Metze’ (↑); 2 1490 k. ’kosár; kisebb láda | Korb; Kästchen’ (NagyvGl. 77.); 3 1748 ’lúgos mosólé | Waschlauge, Beuche’ (NSz.); 4 1761 ? ’mosódézsa | Waschbottich’ (NSz.), 1792 ’ua.’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1870 ’fakéregből való, kis, öblös edény | kleines, bauchiges Borkengefäß’ (CzF.)

szapul A: 1575 szapulasodban [sz.] (NySz.); nyj. szapól, zupulják (ÚMTsz.) J: 1 1575 ’〈szennyes ruhát〉 lúgos vízben áztat | laugen, beuchen’ (↑); 2 1784 ’fedd, korhol, megró, dorgál, hibáztat, megszól, leszól vkit | grob tadeln’ (NSz.); 3 1785 ? ’〈ruhát mosáskor〉 sulykol | bleuen 〈Wäsche〉’ (NSz.), 1896 ’ua.’ (NSz.)

A szócsalád alapja, a szapu ismeretlen eredetű. |  ⌂  Az eredeti jelentés ’vmilyen edény v. tartály’ volt, ebből jöhetett létre az 1., 4. és 5. jelentés. A 2. jelentés metafora. A 3. jelentés alapja bizonyosan a szapul 1. jelentése.

A szapul származékszó. |  ⌂  A szapul valószínűleg a szapu főnév -l igeképzős származéka; vö. gyalul (→gyalu). Az 1. jelentés az eredeti; ez metonimikus úton jött létre a szapu eredeti jelentése alapján. A ma legismertebb 2. jelentés metaforikus; jelentéstanához vö. bemárt (< →márt), eláztat (< →ázik) ’megszól, ócsárol’ jelentéssel.

A szócsaládhoz még |  ∼  Valószínűleg idetartozik: 1585 k. Zapolÿ ’vödör’  (Gl.).  ⌂⇒  A magyarból: lat.  (h.) sapo ’űrmérték’.

☞ MNy. 3: 317; TESz. szapul a. is; EWUng.