szapora A: 1372 u./ ʒaporan (JókK. 94); 1395 k. ſapara fíu (BesztSzj. 401.); 1574 szoporodic [sz.] (NySz.) J: ‹mn› 1 1372 u./ ’bőséges, kiadós | ergiebig’ (↑); 2 1395 k. ? ’termékeny, gyorsan sokasodó | sich schnell vermehrend’ (OklSz.), 1456 k. ’ua.’ (SermDom. 2: 548); 3 1569 ’gyors | schnell, hurtig’ (MNy. 56: 385); 4 1613 ’hasznos, eredményes | nützlich, erfolgreich’ (NySz.); 5 1616 ’bő 〈ruhadarab〉 | weit 〈Kleidungsstück〉’ (NySz.); 6 1616 ’gyakori | häufig’ (NySz.) | ‹fn› 1 1590 ’haszon, siker | Nutzen, Erfolg’ (NySz.); 2 1664 ’sokaság, tömeg | Menge’ (Gyöngyösi: ÖK. 1: 239); 3 1793 ’egy fajta tánc, ill. annak zenéje | Art Tanz bzw. dessen Musik’ (NSz.); 4 1870 ’egy fajta versláb: tribrachys | Art Versfuß: Tribrachys’ (CzF.); 5 1915 ’hasmenés | Durchfall’ (MNy. 11: 91) Sz: szaporodik 1456 k. ʒaparodik (SermDom. 1: 443) | szaporul 1456 k. ʒaparulnak ’sokasodnak | sich vermehren’ (SermDom. 2: 548) | szaporít 1470 ʒapareth (SermDom. 2: 268) | szaporátlan 1668 szaporátlan (NySz.) | szaporáz 1783 szaporázzák (NSz.) | szaporulat 1841 szaporulat (Századunk 1841. júl. 29.: [1]); 1862 szaporulat (Ballagi M.: MNMSz. Zuwachs a.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. spor, -a, -o ’hosszantartó’; szlk. sporý, -á, -é ’bőséges, kiadós’; or. спор(ый), -a, -o ’ua.; termékeny’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind sphirás ’kövér, hájas; gazdag, bőséges; sok’; óész. germ. sparr ’takarékos; kímélt’; stb.].  ⇒⌂  A magyarba a szláv melléknév nőnemű (vagy semleges nemű) alakja került át.  ⌂  A szó ma leginkább a melléknévi 2. és 3. jelentésében használatos.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 489; TESz.; EWUng.→ spórol, szepelkedik, zápor