szandál A: 1773 sándáliákat (NSz.); 1836 szandálok (NSz.); 1848 sandaláid (NSz.); nyj. szanda (Bálint: SzegSz.); szandár (OrmSz.) J: ’csak pántokból álló felsőrészű, könnyű, szellős cipő, saru | Sandale’ #
Vándorszó. | ≡ Ném. Sandale, (R.) sandalien [többes szám]; sp. sandalia; fr. sandale; ol. sandalo, (v.-ven.) sàndal; szbhv. sandal; stb.: ’szandál’. Vö. még lat. sandalium, sandalia [többes szám], (kés.) sandalum: ’szíjas saru, szandál’ [< gör. σανδάλιον, σάνδαλον’ua.’]. ⇒⌂ A magyarba különböző nyelvekből került.
☞ TESz.; EWUng.