szalutál ∆ A: 1584 ſalutaltatto̗k [sz.] (MHH. 42: 218); 1586 szalutálta [?✐] (MNy. 64: 230); nyj. szalotál, szarutál, szerutál (ÚMTsz.) J: 1 1584 ’üdvözöl, köszönt vkit | begrüßen’ (↑); 2 1835 ’〈katonásan〉 tiszteleg | salutieren’ (Kunoss: Gyal.)
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. salutare ’köszönt, üdvözöl’ [< lat. salus ’szerencse; köszöntés, szerencsekívánat’]. ≋ Megfelelői: ném. salutieren ’üdvözöl; tiszteleg’; ol. salutare ’ua.’; stb. ⌂ A korábbi változatok szó eleji s-es kiejtéséhez vö. →salétrom stb.; a szó eleji sz-hez vö. →szeptember stb. A szarutál, szerutál változatok elhasonulással keletkeztek, szóföldrajzi megfontolásból azonban esetleg a rom. săruta ’megcsókol, csókkal üdvözöl’ hatása is számításba jöhet.
☞ TESz.; EWUng.→ szolid