szalag A: 1346 ? Zalag [szn.] (AnjOkm. 4: 637); 1395 k. ʒalacʒiw [g-sz] (BesztSzj. 711.); 1873 szallag-lecsüngvények (NSz.); nyj. szalang (SzegFüz. 1: 303) J: 1 1346 ? ’hajlékony anyagból készült, átfogó, kötöző szerepű keskeny, hosszú csík | Band, Schleife’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1589 ? ’díszül használt pántlika | Textilband als Zierat’ # (NySz.), 1833 ’ua.’ (NSz.); 3 1828 ’〈emberi, állati szervezetben〉 keskeny, rostos, főleg rögzítő v. összekötő szerepű (ín)képződmény | Muskelband’ (NSz.); 4 1846/ ’sávszerűen húzódó, hosszan elnyúló v. kanyargó vonalú vmi | etw Streifenähnliches’ (NSz.); 5 1958 ’futószalag mellett dolgozó munkacsoport | am Fließband arbeitende Gruppe’ (NSz.); 6 1962 ’folyton mozgó, körben futó műszaki szállítóberendezés | Förderband’ (ÉrtSz.)

Vitatott eredetű. | 1 Örökség, ugor, esetleg uráli kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. osztj.  (V.) sălə ’a rén hasi hevedere’; – ? jur. śārā- ’köt, hálót köt; megkötöz, megbilincsel ‹foglyot›’; ? szelk. saara- ’megkötöz’; ? kam. sār- ’(oda)kötöz; köt, kifeszít’; stb. [ugor *salɜ vagy esetleg uráli *śaδa: ’szalag, csík’; ’? köt, kötöz’].  ⌂  A szamojéd szavak idetartozása esetén ’szalag; kötöz’ jelentésű igenévszóval számolhatunk. A szó belseji *δ > m. l hangváltozáshoz vö. →elő¹, →szalad¹ stb. A szóvég -g deverbális vagy denominális névszóképző; vö. →csillag, ill. →kéreg. E származtatás szerint a magyar szó eredetileg az így nevezett tárgyak kötöző szerepére utalhattak. 2 Származékszó. |  ⌂  A →szál¹ ’hosszú, egyenesen felmeredő tárgy; sziklaszál, szálfa’, ill. ’szálfű; cérna, fonal, szál’ szóból -g denominális névszóképzővel keletkezett; vö. balog (→bal), kéreg (→kér²).

☞ Paasonen: Beitr. 222; NyK. 50: 346; Vir. 1952: 177; TESz.; MSzFE.; ALH. 31: 317; EWUng.→ szál¹, szil¹UN UEW. № 930