szalámi A: 1790/ salám (NSz.); 1791 szalám (NSz.); 1793 szalámi (NSz.); 1842 szalamival (NSz.) J: ’apróra vágott sovány sertéshúsból és szalonnából erős fűszerezéssel és érleléssel készült, vastag bélbe rúd alakban tömött, füstölt hentesáru | Salami’ #
Olasz (É.) jövevényszó, esetleg a németből is jöhetett. | ≡ Ol., (tr.), (rom.) salame, salami [többes szám], (isztr.) ṣalámẹ, (fri.) salám, (bol.) šalā́m: ’szalámi’; – vö. még ném. Salami ’egy fajta szárazkolbász’. Az olaszban a lat. (k.) salame(n) ’egy fajta sós húsétel’ [< lat. sal, salem [tárgyeset] ’só’]. ≋ Megfelelői: ang. salami; cseh salám; stb.: ’szalámi’.
☞ TESz.; EWUng.→ saláta