szakóca A: 1557 zakochawal (NytudÉrt. 40: 126); 1840 szakolcza (MNy. 12: 45) J: 1 1557 ’kis, rendszerint hosszú nyelű fejsze, szekerce | kleine Axt, meist langstielig’ (↑); 2 1962 ’kőkorszakbeli balta | Faustkeil 〈Archäologie〉’ (ÉrtSz.)
Szlovén jövevényszó. | ≡ Szln. sekalce ’véső, hidegvágó’, (N.) sękálce ’kis húsvágó bárd; saraboló kapa; véső’ [< szln. sekati ’vág, bever, beüt’]. ⌂ A magyarban hangrendi kiegyenlítődés ment végbe. A szlovén és a magyar jelentésmegfelelés alapja, hogy a szó vésőszerűen formált fejszére vonatkozik. – 1. jelentésében leginkább a dunántúli nyelvjárások szava, 2. jelentésében régészeti szakszó.
☞ NytudÉrt. 40: 126; TESz.; EWUng.→ szécs