szűz A: 13. sz. eleje/ ſcuʒ lean (KT.); 13. sz. eleje/ ſceuʒ (KTSz.); 1405 k. ʒiʒ (SchlSzj. 273.) J: ‹mn› 1 13. sz. eleje/ ’nemi szempontból érintetlen 〈személy〉 | unberührt 〈sexuell〉’ # (↑); 2 1380 k. ’tiszta erkölcsű, szemérmes; jámbor | züchtig, keusch; fromm’ (KönSzj. 32.); 3 1438 ? ’természetes állapotban levő; tiszta, mással nem kevert, másból nem álló | in natürlichem Zustand befindlich; rein, unberührt’ # (OklSz.), 1527 ’ua.’ (ÉrdyK. 188) | ‹fn› 1 1372 u./ ’leány, hajadon | Jungfrau’ (JókK. 77); 2 1511/ ’apáca | Nonne’ (TörtTár 1903: 415) Sz: szüzesség 13. sz. eleje/ ſcuz ſegnec (KT.) | szüzességes 1493 k. zẏzesseeges (FestK. 147) | szűzei, szűzi 1510 zvzey (MargL. 174); 1533 Suͤsy (Murm. 589.) | szűzies 1841 szűzies (Athenaeum 1841. máj. 20.: 953)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. vog.  (AK.) śȫś ’fiú ‹megszólításban›’, (KL.) śė̄ś ’hajadon, szűz’ (oåj ’leány’); zürj.  (Sz.), (P.) se̮ʒ́ ’világos, tiszta’; votj.  (Sz.) śuǯ́al- ’tisztít, megtisztít’ [fgr. *sićɜ vagy *süćɜ: ’tiszta’].  ⌂  A magyarázatnak hangtani nehézségei vannak; de vö. →szösz, ill. →fűz², →hozzá. A szűzi ~ szűzei származékhoz vö. mennyei (→menny).

☞ Munkácsi: ÁKE. 584; NytudÉrt. 47: 47; TESz.; MSzFE.; MNy. 90: 454; EWUng.→ szűz-, vas-²UN UEW. № 895