szőlő [6] A: 1075/ sceulleus [sz.] [hn.] (MonStrig. 1: 54); 1121/ Zeuleus [sz.] [hn.] (MNy. 23: 364); 1156 Sceleus [sz.] [hn.] (MonStrig. 1: 108); 1181 ? Zeles [sz.] [hn.] (III.BélaKirEml. 345); 1260/ Chybrezeule [hn.] (OklSz.); 1298 Taybazeley [hn.] (OklSz.); 1372 u./ ʒewlewt (JókK. 91); 1591 szőllőmet (NySz.); 1688 szölyeő (MNy. 38: 383); 1882 szöljő (NépkGy. 3: 231); nyj. széllé (Nyatl.); szüllé (ÚMTsz.) J: 1 1075/ ? ’gyümölcsként fogyasztott és bor készítésére használt, ősszel érő, fürtös bogyótermésű cserje | Weinrebe’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1075/ ? ’gyümölcsként fogyasztott és bor készítésére használt ősszel érő fürtös bogyótermés | Weintraube’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 92); 3 1193 ’az a földterület, ahol ezt a növényt termesztik | Weinberg, Weingarten’ # (OklSz.); 4 [jelzővel] 1500 k. ’bizonyos növényeken fürtösen termő gyümölcs; ribizli | traubenförmige Frucht versch. Pflanzen; Johannisbeere’ (MNy. 21: 141) Sz: szőlős 1075/ [hn.] (↑) | szőlészet 1845 szőlőszet (NTársalkodó 1845. aug. 17.: 263); 1857 Szőlőszet (Ballagi M.: MNMSz.)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Csuv. śi̮rla  ’bogyó, kerti szamóca’, iśĕn, śi̮rli ’szőlő(fürt)’; – tat. yiläk  ’bogyó’; nog. yilek, yelek ’ua.’; alt. yīlek  ’ua.’; stb.  ≋  Megfelelői megvannak a mongolban és a tunguzban.  ⌂  A magyarba átkerült alak feltehetőleg *śiγläk ’szőlő(fürt)’. A szó eleji sz-hez vö. →szél², →szűcs; a magánhangzóhoz vö. még →bölcső, →gyűszű stb. A magyarság már a honfoglalás előtti időkben, a Fekete-tenger vidékén megismerkedhetett a szőlőtermesztéssel; ez egyúttal korábbi átvételt feltételez, de a kárpát-medencei szőlőtermesztés valószínűleg többirányú kulturális hatás eredménye.

☞ MNy. 3: 358, 29: 275; TESz.; MNy. 74: 63; Ligeti: TörK. 293; EWUng.→ -fajta, nova, vad-