sző¹ [2/1] A: 1219/ ? Zeuen [sz.] [szn.] (VárReg. 67.); 1372 u./ ʒewnÿ, ʒewueuenben [sz.] (JókK. 140, 27); 1391 Zithazeue [sz.] [szn.] (OklSz.); 1490 k. ʒuveuen [sz.]; ʒv́nÿ [sz.] (NagyvGl. 14., 189.); 1553 zywth [sz.] (OklSz.); 1796 szö́jt (NSz.); nyj. szëttes [sz.] (ÚMTsz.); szől [□] (ÚMTsz.); szőn [□] (MTsz.); szü (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’fonalsorozat egymásba fűzésével összefüggő anyagot készít | weben’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’összeillesztéssel előállít | durch Zusammensetzung herstellen’ (BécsiK. 33); 3 1753 ? ’kigondol, tervez | ersinnen, Gedanken fassen’ (NSz.), 1767 ’ua.’ (NSz.); 4 1792 ’kővel kacsázik | Hüpfsteine werfen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1794 ’〈rovar, pók a váladékából szálakat, hálót〉 készít | spinnen 〈Insekt, Spinne aus Körpersekret Fäden〉’ # (NSz.) Sz: szövevény 1372 u./ ʒewueuenben ’bozót | Gestrüpp’ (JókK. 27); 1655 ’kuszaság, bonyodalom | Gespinst’ (NySz.) | szövő 1391 ? [szn.] ’takács | Weber’ (↑); 1519 zw̋ó̗nek ’ua.’ (JordK. 77) | szövés 1395 k. ʒeues (BesztSzj. 623.) | szövendék 1430 k. zeuendek ’ruha nyakkivágása | Halsausschnitt’ (SchlSzj. 2222.) | szövevényes 1621 Zeövevenyes ’bozótos | buschig’ (MNy. 10: 370); 1750 ’bonyolult | verwickelt’ (Wagner: Phras. Spinoſus a.) | szövet 1779 szövetet ’kanyarulat | Kurve’ (NyF. 50: 47); 1792 ’szövéssel készült kelme | Gewebe’ (Baróti Szabó: KisdedSz.) | szőttes 1830 úgy-nevezett-házi-szőttesben ’házi készítésű (mintás) vászon v. szövet; házilag megszőtt vászon | Hausgesponnenes; hausgewebte Leinwand’ (NTársalkodó 1830. jan. 30.: [1]) | szövődmény 1860 szövődmény (OrvH. 1860. jún. 3.: 450)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) säw ’fonat’, säw- ’fon’; osztj. (V.) söγ ’fonat’, söγ- ’fon’; zürj. (R.) śi, śi̮ ’(megfont) fonál, rost(szál)’; votj. (Sz.) śi ’haj’; ? finn sää ’kötő- v. cérnafonál; fonál, cérna, húr, kötél’ [fgr. *śäŋe, talán *śäkɜ, *śäγɜ vagy *śäβɜ: ’haj(fonat); fon, sodor’]. ⌂ A szó belseji finnugor mássalhangzó fejlődéséhez vö. →hó², →jó² stb. A magyarban csak az ősi igenévszó igei értékű tagja őrződött meg. A szőj, szől, szőn változatokhoz vö. →fő¹. Az 1., 3. és 5. jelentés összefüggéséhez vö. ném. spinnen; ang. spin; stb.: ’fonalat sző; kigondol’. A 4. jelentést a szövőszék vetélőjének mozgásával való hasonlóság magyarázza. A szövendék származék alaki felépítéséhez vö. növendék (→nő¹).
☞ Szinnyei: NyH.; NytudÉrt. 30: 6; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ sövény, szőnyeg, szőr, szöveg, szövetségUN UEW. № 950
szőke A: 1082/ Ʒeuke [szn.] (MNL (OL) Dl. 7460); 1181 ? Scuched [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 393); 1198 ? ſcukeʒeu [szn.] (MNL (OL) Dl. 40001); 1211 Zeuke [szn.] (PRT. 10: 508); 1408 ? Zeke [szn.] (MNy. 67: 235); 1549 ʒekes [sz.] (RMNy. 2/2: 67); 1594 szőjke [?✐] (OklSz.); 1818 szölke (NSz.); nyj. szülke (MTsz.) J: 1 1181 ? ’szalmasárga színű 〈haj, szőr〉 | blond’ # (↑), 1211 ’ua.’ (↑); 2 1181 ? ’világossárga, fakó | weißgelb, fahl’ (↑), 1539 ’ua.’ (RMNy. 2/2: 34); 3 1750 ’világos színű | hellfarbig’ (MNy. 60: 491) Sz: szőkés 1549 (↑) | szőkít 1818 szőkíté (HasznMul. 1818/6: 43)
sző² † A: 1086 ? Seudi [sz.] [szn.] (Györffy: DHA. I: 253); 1198 ſcukezeu [szn.] (MNL (OL) Dl. 40001); [1270] zeu (Györffy: ÁMTF. 1: 67) J: 1 1086 ? ’szőke 〈haj〉 | blond’ (↑), 1198 ’ua.’ (↑); 2 [1270] ’a gesztenyeszínnél világosabb, fakó színű 〈szőrű ló, szarvasmarha〉 | weißgelb, fahl 〈Pferd, Ochse usw.〉’ (↑)
A szócsalád alapja, a →sző² valószínűleg örökség az ugor korból. | ≡ Osztj. (V.) säŋki ’világos, tiszta; éles, vakító; fény ‹égbolté v. tűzé›’, (DN.)sȧŋkə ’világos, tiszta; fény; világosság, világ’ [ugor *säŋɜ ’világos, tiszta’]. ⌂ A szóvég kialakulásához vö. →nő², →sző¹ stb. A szó eredetileg a világosabb színárnyalatok jelölésére szolgált.
A szőke származékszó. | ⌂ A sző² melléknévből keletkezett kicsinyítő képzővel; vö. szürke (→szür).
☞ NyK. 47: 462; TESz. szőke a.; MSzFE. szőke a.; EWUng. sző² a.→ ég², szög, zöld