szügy A: 1138/ ? Scege [sz.] [szn.] (MNy. 32: 134); [1237–1240] ? Syd [szn.] (PRT. 1: 780); 1274 ? Scyud [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 4: 45); 1462 ? Zygelew [sz.] (OklSz.); 1513 Zegyes [sz.] [szn.] (MNy. 11: 83); 1533 Suͤgeloͤ [sz.] (Murm. 1997.); nyj. szëgy (MTsz.) J: 1 1462 ’lónak, ritkán más állatnak a két első lába közötti erős, izmos része | Brust eines Tieres, bes. vom Pferd’ (↑); 2 1513 ? ’emberi mell, mellkas | menschliche Brust’ (↑), 1789 ’ua.’ (NSz.); 3 [ma főleg szegy] 1551 ’szarvasmarhának, birkának a két első lába közötti erős, izmos része; ez mint elkészített húsétel | Brust eines Tieres, bes. vom Rind. Schaf; Bruststück’ (NySz.)

Bizonytalan eredetű, talán örökség az uráli korból. |  ≡  Vö. finn sisä ’belső rész’, sisälö ’ua.; kebel’; – jen. śuďo, śuso ’mell’, suďe, suse ’belső rész’; tvg. sinśa ’mell’; stb. [uráli *śićä vagy *śińćä: ’belső rész’].  ⌂  A szó belseji mássalhangzó fejlődéséhez vö. →kégy, ill. →agy. A magyarázat nehézsége leginkább az, hogy a ’belső rész’ > ’test belseje’ > ’állat mellrésze’ jelentésfejlődés magyar adatokkal nem támasztható alá.  ⊚  Ma a szegy változathoz társuló 3. jelentés a legismertebb.

☞ Paasonen: Beitr. 152; NNyv. 4: 31; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 959