szög A: 1055/ equi Ʒugh coloris (MNL (OL) Dl. 107709); 1138/ ? Scege [sz.] [szn.] (MNy. 32: 134); 1218 Sacsard [hn.] (PRT. 1: 644); 1226 k. Sexardiensis [g-sz] [hn.] [lat. -is végződéssel] (PRT. 1: 679); 1270 Suegus [sz.] (Györffy: ÁMTF. 1: 67); 1282–1285 Sceugzard [hn.] (SRH. 1: 180); 1290 zug (OklSz.); 1303 zeg (OklSz.); 1311 zuk (OklSz.); 1660 szég (NySz.); 1870 szėg (CzF.) J: 1 1055/ ’barna | braun’ (↑); 2 1784 ’szőke | blond’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 77)

Valószínűleg örökség az ugor korból. |  ≡  Feltehetőleg a sző² (→szőke) szóhasadással párhuzamosan elkülönült párja. A folyamat alapja az ugor *säŋɜ ’világos, tiszta’ szó belseji ŋ (~ γ) hangjának kétirányú fejlődése (magánhangzóvá, ill. zárhanggá) lehetett; vö. felhő : →felleg. A ’sárgás’ és a ’barna’ jelentésösszefüggését a barna világos árnyalatai képezhetik; vö. (R.) szegsárga ’világosbarna’  (1686: Nyr. 22: 521). Kései felbukkanása ellenére a 2. jelentés vonatkozhat az eredeti színárnyalatra.

☞ Benkő: Nyjtört. 67; TESz. szög¹ a.; MSzFE. szőke a.; EWUng.→ szőkeUN UEW. № 1846