szó-

I  szószóló A: 1456 k. ʒoʒolonkh (SermDom. 2: 295) J: ’közbenjáró | Fürsprecher’ – De vö. 1456 k. ʒonk ʒolo ’ua.’ (SermDom. 1: 331) | szóbeszéd A: 1527 zobezeedben (ÉrdyK. 192) J: 1 1527 ’beszélgetés | Gespräch’ (↑); 2 1538 ’szavak jellemző csoportja mint nyelvtani kategória | Wortart’ (Pesti: Nomenclatura C1); 3 1588 ? ’híresztelés | Klatsch, Geschwätz’ # (NySz.), 1723 ’ua.’ (NySz.) | szójárás A: 1538 ʒo jaraſrol (Pesti: Nomenclatura Z4) J: 1 1538 ’szavak jellemző csoportja mint nyelvtani kategória | Wortart’ (↑); 2 1604 ’kifejezésmód | Ausdrucksweise’ (Szenczi Molnár: Dict.) | szófiabeszéd † A: 1598 szophia beszedet (NySz.) J: ’üres szóbeszéd, mese | leeres Geschwätz’ | szófiaszó † A: 1615 szofia szo (NySz.) J: ’üres szóbeszéd, mese | leeres Geschwätz’ | szószátyár A: 1642 szószátyár [✐] (MonTME. 5: 106); 1803 Szó-szatyár (NSz.) J: ’bőbeszédű, fecsegő személy | Schwätzer’ | Ilyenek még: szószólás ’vkinek az érdekében való megnyilatkozás | Appellieren’ (1560 k.: GyöngySzt. 184.); szócsaplár ’fecsegő, locsogó személy | Plaudertasche’ (1750–1771: NySz.)II  szótár A: 1767 Zótár (Pápai Páriz–Bod: Dict. Lexicon a.) J: 1 1767 ’a szavak jelentését feltüntető, rendszerint ábécérendbe szedett szógyűjtemény | Wörterbuch’ # (↑); 2 1790/ ’szókészlet, szókincs | Wortschatz’ (NSz.) | szótag A: 1781 Szótagolni [sz.] (Szily: NyÚSz.) J: ’a szónak egy kisebb hangtani egysége | Silbe’ # | szójáték A: 1817 szójáték (HasznMul. 25: 194) J: ’hasonló hangzású szavak játékos összekapcsolása, ill. kiforgatása | Wortspiel’ | szószék A: 1823 szószéken (NSz.) J: ’kisebb szónoki emelvény | Kanzel; Katheder’ | Ilyenek még: szókönyv ’a szavak jelentését feltüntető, rendszerint ábécérendbe szedett szógyűjtemény | Wörterbuch’ (1799: MKurir 1799. aug. 20.: 240); szórend ’stílus | Stil’ (1806: Szily: NyÚSz.) ’szavaknak (meghatározott) sorrendje a mondatban | Wortfolge’ (1845: Szily: NyÚSz.)

Összetett szavak előtagja, azonos a →szó szóval. |  ⌂  Az 1. csoport szavai belső keletkezésűek. A szószóló és a szójárás összetétel tagjai egymással jelöletlen birtokos jelzős alárendelő kapcsolatban vannak, míg a szóbeszéd tautologikus összetétel. A szófiabeszéd és a szófiaszó előtagja ugyancsak összetett szó, a →szó és a fia (a →fiú E/3. személyű birtokos személyjeles alakja) összetétele, valószínűsíthető jelentése ’szószaporítás’. A szószátyár utótagja talán a (R.) szatyár ’piszkos, koszos; durva, vulgáris’  (1604: NySz.). – A 2. csoport szavai tudatos szóalkotással keletkeztek a nyelvújítás korában, főleg német mintára; vö. ném. Wörterbuch, Wortschatz, Wortspiel stb.

☞ TESz. szófia a., szószátyár a., szószék a., szótár a.; EWUng.→ beszéd, fiú, jár, játék, szék¹, szó, tag, tár²