szóda A: 1593 ſoda Meſternek (MNy. 62: 352); 1793 zóda (NSz.); 1897 Szolda (NSz.) J: 1 1593 ’nátriumkarbonát, sziksó | Natriumkarbonat’ (↑); 2 1877/ ’szódavíz | Sodawasser’ # (NSz.); 3 1914 ’szódabikarbóna | Natriumbikarbonat’ (NSz.)
Vándorszó. | ≡ Lat. (k.) (Salsola) soda ’ballagófű’, (tud.) soda ’nátriumhidroxid; nátriumkarbonát’; ném. Soda ’nátriumkarbonát’; fr. soude ’ua.’; ol. soda ’ua.’; or. сода ’ua.’; stb. Az olaszból terjedt el [< arab (szic.) suwwād ’fejfájás csillapítására használt gyógynövény’]. Szaknyelvi jelentése a modern kémiában jött létre. ⇒⌂ A magyarba főleg a tudományos latin közvetítésével került át. ⌂ A 2., ill. a 3. jelentés önállósulással keletkezett a szódavíz (1872/: NSz.), ill. a szódabikarbóna ’nátriumkarbonát’ (1911: NSz.) összetételekből.
☞ TESz.; EWUng.