szérű [6] A: (†1015) 1220 k./ Zeru [hn.] (Györffy: DHA. I: 74); 1395 k. ʒerew , bayſerew (BesztSzj. 439., 186.); 1405 k. ʒewre (SchlSzj. 962.); 1416 u./¹ zo̗ꝛo̗iet (BécsiK. 6); 1490 k. ʒurun (NagyvGl. 122.); 1519 ʒýredrő̗l, ʒy̋rew̋eeth (JordK. 235, 528); 1568 zewry (OklSz.); nyj. sziri, szírű (Nyatl.) J: 1 (†1015) 1220 k./ ? ’az a hely, ahol a gabonát nyomtatják, cséplik | Tenne’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1636 ’kör alakú hely, tárgy | ringförmiger Platz, Gegenstand’ (NySz.); 3 1750 ’vminek az alja, alapja | Unterteil, Grund, Boden’ (Wagner: Phras. Solum a.)

Bizonytalan eredetű, esetleg jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. csuv. śərə; Kāšγ. yüzük; CC. yüzük; stb.: ’karika, gyűrű’ [az eredetéhez vö. →gyűrű²]. A török szó eredeti jelentése ’kerek tárgy’ lehetett.  ⌂  Ebben az esetben a szérű és a →gyűrű² közötti hangtani eltérés azzal magyarázható, hogy két különböző nyelvjárásból vagy különböző időben kerültek a magyarba. A magyarba átkerült alak feltehetőleg *śürük; a szóvéghez vö. →bölcső, →csepű stb. Az etimon csak abban az esetben lenne elfogadható, ha a 2. jelentés volna az eredeti, azonban ezt a feltételezést szótörténeti adatok cáfolják. Az 1. jelentést a megjelölt hely kerek alakja magyarázza. A többi jelentés metaforikusan, ill. metonimikusan jött létre.

☞ MNy. 3: 357, 54: 449, 55: 451; TESz.; Ligeti: TörK. 14; EWUng.→ gyűrű²