széna A: 1055 zenaia (TA.); 1563 szina (Papp L.: NyjtNySt. 85); 1585 Széna (Cal. 427); 1777 szena (NSz.) J: ’lekaszált és megszárított fű v. más takarmánynövény mint állati eledel | Heu’ #
Szláv jövevényszó, esetleg a szlovákból. | ≡ Szlk. seno; – óe. szl. sěno; szbhv. sijeno (N.) sêno, sîno; or. сено; stb.: ’széna’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. κoιvἀ χόρτος ’ua.; fű; stb.’; litv. šiẽnas ’széna’; stb.]. ≋ Megfelelő szó van a balti nyelvekben is: finn heinä ’ua.’. ⌂ A szlovák eredet mellett szól, hogy néhány, a szénagyűjtés szókincsébe tartozó szavunk bizonyosan vagy valószínűsíthetően a szlovákból való; vö. →kazal, →petrence stb.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 499; NyK. 66: 45; TESz.; EWUng.