számszeríj ∆ A: 1380 k. ʒamſtrɩl (KönSzj. 139.); 1395 k. ʒomoſerig (BesztSzj. 144.); 1407 zamscirig (OklSz.); 1538 számszeríh [✐] (MNy. 29: 43); 1538 ʒamʒerigÿ (Pesti: Nomenclatura N1); 1566 Zame zery, zamzer iy (OklSz.); 1577 zamzoljgh (KolGl.); 1582 Szamszerid (MNy. 29: 43); 1590 Szàmszoͤr iy (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 156); 1604 Számʃʒer Iv (Szenczi Molnár: Dict. Ballíſta a.) J: ’íjhoz hasonló lövőfegyver | Art Armbrust’

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. samostrel, samostril; szlk. samostrel; or. самострел; stb.: ’egy fajta számszeríj’ [< szláv *samo- ’ön(maga)-’ + *strělъ ’lövés’ összetételi tagokból]. – A szó a déli szláv nyelvekben csak viszonylag későn jelent meg, ezért átadó nyelvként inkább valamely nyugati vagy keleti szláv nyelv jöhet számításba.  ⌂  A magyarban (l > ly) palatalizálódás ment végbe, ebből való a gy, ill. a j. A számszeríj és néhány további változat népetimológiás keletkezésű, mintha a →szám + →szer² + →íj összetétele volna.  ⊚  A szó ma csak ritkán, leginkább történelmi munkákban használatos.

☞ Nyr. 43: 386; MNy. 29: 43; Kniezsa: SzlJsz. 488; TESz.; EWUng.→ szamóca, szamojéd, szamorodni, szamovár