szálka A: 1211 ? Salca [szn.] (OklSz.); 1289 ? Zalka [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 548); 1456 k. ʒalkat (SermDom. 2: 499); nyj. szájka (NytudÉrt. 1: 58); szaka (Nyatl.) J: 1 1456 k. ’szilánk | Splitter’ # (↑); 2 1508 ? ’apró szálacskaszerű növényi törmelék | winzige pflanzliche Abfälle’ (DöbrK. 247.), 1643 ’ua.’ (Comenius: Jan. 43); 3 [ ~ vkinek a szemében] 1635 ’rosszallást v. irigységet kiváltó, ellenséges lépésre ingerlő dolog, esetleg személy | jmdm ein Dorn im Auge’ (MonTME. 4: 270); 4 1643 ’a kalász toklászaiból kinövő szálas képződmény | Granne’ (Comenius: Jan. 22); 5 1702 ’a hal szálas csontocskája | Gräte’ # (NySz.); 6 1800 ’a hús rostszála | Fleischfaser; Faser der Hülsenfrucht’ (NSz.); 7 [jelzői értékben] 1863 ’vékony | schmal’ (Kriza [szerk.] Vadr. 517); 8 1873 ’pipagyújtó fácska, gyufa | Streichhölzchen, Zünder’ (Nyr. 2: 279)

Származékszó. |  ⌂  A →szál¹ ’szár; hosszú, egyenesen felmeredő tárgy’ szóból jött létre kicsinyítő képzővel. A 3. jelentés alapja az ismert bibliai hasonlat (Máté 7.3). Az 5. jelentéshez vö. szálkás csont ’kis csont, szálka’  (1600 k.: Radvánszky: Szak. 112). A 7. jelentéshez vö. szálkás testű ’vékony, csontos’  (1792: NSz.).

☞ NyK. 50: 344; TESz.; EWUng.→ szál¹UN UEW. № 929