száguld A: 1415 Zagoldowth [sz.] [hn.] (MNy. 10: 426); 1518 k. el zagolduan [sz.] (PeerK. 64); 1539 zaghudot (MNy. 6: 230); 1543 ʃʒaguldanac (Tinódi: Cronica m3a); 1666 szágodik [□] (NySz.); 1795 k. szagúldani [sz.] (NSz.) J: 1 1415 ’nagyon gyorsan halad, fut, vágtat | rennen, rasen’ # (↑); 2 1539 ’〈nagy területen, nagy távolságon át〉 szertejár, portyáz, cirkál | streifend durchlaufen 〈großes Gebiet, lange Entfernung〉’ (↑); 3 [lovat ~] 1550 k. ’lovat gyorsan járat, futtat | ein Pferd laufen lassen’ (KolGl.) Sz: száguldó 1415 [hn.] ‹foly mn-i igenév› (↑); 1550/ ’futár | Kurier’ (Tinódi: Cronica 2: a4v) | száguldozik 1777 Száguldoz (NyF. 50: 35)

Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) šōm-; osztj.  (Trj.) såγəʌ-: ’vágtat, vágtázik’ [ugor *sᴕŋɜ- ’ugrik, fut, vágtat’].  ⌂  A szó belseji *ŋ > m. g változáshoz vö. →egér, →jég. Ha a szó belseji l képző, szokatlan képzésmóddal állunk szemben. A szóvégi d kezdő-gyakorító képzőnek tűnik; vö. esetleg lövöldöz (→lő). A magyarba átkerült szó elsősorban a lovon való vágtatásra vonatkozott, így eredetileg az ugor kori lovaskultúráról tanúskodó kifejezés lehetett.  ∼  Idetartoznak: száglódik ’keresztülvágtat ‹nagy, kiterjedt területen›’  (1779: NySz.); szaglódik ’szalad, száguld’  (1795: NSz.).

☞ ALH. 19: 339; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1853