surrog A: 1771 surrogott (NSz.); 1829 surog (NSz.); nyj. zsurrogás [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 1771 ’morog | murren’ (↑); 2 1829 ’tompa, duruzsoló hangot ad | surren’ (↑)
surran A: 1802 el surrannyon [n-j] (Molnár J.: MKönyvHáz 17: 145) J: [gyakran igekötővel] ’halk nesszel, óvatosan és fürgén mozog | schleichen, schlüpfen’ #
Onomatopoetikus eredetűek. | ⌂ Eredetileg a gyors mozgást kísérő hangjelenségek érzékeltetésére szolgáltak. A tő a →súrol igéével azonos. A végződés gyakorító, ill. mozzanatos képző. ∼ Ugyanebből az onomatopoetikus tőből jött létre mozzanatos-műveltető képzővel a (N.) surrant ~ surrint ’elcsen’ (1845: NSz.) ige is; jelentéséhez vö. →sikkaszt.