surmó A: 1896 surmók (PestmH. 1896. jún. 13.: 2); 1930 csurmó (Zolnay–Gedényi) J: 1 1896 ’gyerek; suhanc, siheder | Kind, Junge; Flegel’ (PestmH. 1896. jún. 13.: 2) (↑); 2 1930 ’ostoba, faragatlan fickó, tahó | primitiver Kerl, Lümmel’ (Zolnay–Gedényi)
Bizonytalan eredetű, talán származékszó. | ⌂ Alapszava esetleg azonos a →surján-éval; feltehető jelentésbeli kapcsolatukhoz vö. (N.) surnyó ’sarjú; vadhajtás’ (ÚMTsz.), surbankó ’kamasz’ (MTsz.) stb. A végződés névszóképző lehet, bár szokatlan; vö. mégis →koszmó, →zuzmó. A fiatal élőlények és növényi hajtások közötti összefüggéshez vö. →sarjú. ⊚ Nyelvjárási gyökerű, de a köznyelv bizalmas rétegébe is bekerült.
☞ TESz.; EWUng.→ surján