surján × A: 1565 surián (NySz.); 1696 u. surgyán (MNy. 59: 236); 1787 surjángok (NSz.); nyj. surnyány-erdő (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1565 ’növő, sarjadó; fiatal | wachsend, sprießend; jung’ (↑); 2 1837 ’karcsú, vékony | schlank, jung 〈Person; Baum〉’ (NSz.) | ‹fn› 1 1787 ’fiatal hajtás | junger Trieb, Sproß’ (↑); 2 1815 ’bozót | Gesträuch’ (NSz.); 3 1835 ’gizgaz, gyom | Unkraut’ (Kassai: Gyökerésző 4: 340); 4 1839 ’fiatal erdő | Jungwald’ (MTsz.)

Származékszó. |  ⌂  Az alapszóhoz vö. →sarjú, →sorol. A végződés -n névszóképző; vö. →bizony, →haszon stb. A szó belseji j szervetlen járulékhang; vö. →fürj, →sarjú stb. A szó hangalakjának formálódásához és a főnévi 3. jelentés kialakulásához a →burján is hozzájárulhatott.  ∼  A surja ’bokor, bozót’  (1878: NSz.) vagy közvetlenül, vagy közvetetten tartozik ide: vagy elvonás a surján-ból, vagy pedig a →sarjú változata.  ≂  Talán szintén idetartozik a surgyé ’kamasz’  (1897: MTsz.), amely főnevesült, -e ~ -é képzős folyamatos melléknévi igenévnek tűnik. A szó belseji gy affrikálódással keletkezett a j-ből. – Tisztázatlan idetartozású tulajdonnevek: Suran  [hn.]  (1156: MNL (OL) Dl. 238264); Suran  [hn.], Seryan  [hn.]  (1232: Györffy: ÁMTF. 1: 869); Suryan  [hn.]  (1346: Wenzel: ÁÚO. 4: 640); Surian  [szn.]  (1376: FNESz.); Swrgyanfalva  [hn.] (1411: Nyr. 104: 111) stb.

☞ MNy. 10: 166; TESz. surgyé² a. is; EWUng.→ sarjú, sarkall, sorol, surmó