suprál × A: 1560 megsuprálja [?✐] (NádLev. 63); nyj. subrál (MTsz.); sufrā (ÚMTsz.) J: ’megvesszőz; (meg)ver | mit der Rute schlagen; prügeln’

supál × A: 1861 supál (MNyszet. 6: 376) J: ’ver, páhol | schlagen, prügeln’

Onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A tő, amely eredetileg a vesszővel suhintás hangjának megjelenítésére szolgált, a →zsuppan igéével függ össze. A végződések, beleértve a suprál ige -r elemét is, gyakorító képzők.  ⊚  A supál főleg székely nyelvjárási szó.  ∼  A suprál relatív tövéből való a (R.) supráz ’(meg)vesszőz’  (1723: NySz.) és a (N.) suprikál ’ua.; ver, ütlegel’  (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.). Idetartozik a (N.) supákol ’üt, ver’  (1861: MNyszet. 6: 348) is. A (N.) supra ’vessző(seprű)’  (1832: Kreszn. 188) és (N.) suprika ’ua.’  (1841: MTsz.) főnevek elvonással jöttek létre a suprál, ill. a suprikál igékből.  ≁  Nem tartozik ide a (N.) suprikál ’kelméből szálakat húz ki, s a bent maradt szálakat mintát alkotva átszövi; csipkét ver’  (1894: Nyr. 23: 94); ez a (N.) subrika~suprika ’hímzésfajta’  (1937: ÚMTsz.) származéka. Ez a főnév szláv jövevényszó; vö. szbhv. šupljika ’lyukacsos hímzés az ingujjon’.

☞ TESz. supál a. is; EWUng.→ zsuppan