suhog A: 1565 suhogása [sz.] (NySz.); 1792 sohogó [sz.] (NSz.); 1816 suhongni [sz.] (NSz.); nyj. huzsag, sujog (ÚMTsz.) J: 1 1565 ’gyors mozgás közben halk, surrogó, susogó hangot ad 〈ostor, pálca, kard stb.〉 | schwirren, sausen’ # (↑); 2 1577 ’susog; zümmög | flüstern; summen’ (KolGl.); 3 1671/ ’sistereg, forr | zischen, kochen’ (NySz.); 4 1792 ’halk, surrogó, zizegő hangot ad 〈szél, víz, eső stb.〉 | rauschen, brausen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1880 ’〈munka〉 serényen, fürgén folyik | flink, rührig vonstatten gehen 〈Arbeit〉’ (NSz.) Sz: suhogó 1785 suhogók ‹foly mn-i ign› (NSz.); 1809 ‹fn› ’ostor, korbács | Peitsche’ (NSz.); 1825 ’ostorhegy | Ende der Peitschenschnur’ (NSz.)

suhan A: 1631 be suhana (NyIrK. 16: 311); 1807 sohan (NSz.); 1832 suhhan (Kreszn.) J: 1 1631 ’csúszik, siklik; oson, alig hallhatóan, gyors, könnyed mozgással halad | gleiten, rutschen; huschen, schleichen’ # (↑); 2 1645 ’elszökik, megszökik | durchgehen, entlaufen’ (MHH. 24: 353); 3 1796 ’halkan v. zajtalanul, sebesen áramlik, folyik | leise od. geräuschlos, schnell fließen, strömen’ (MNy. 6: 85); 4 1816 ’zuhan | herabstürzen 〈intrans.〉’ (NSz.)

suhint A: 1784 suhintom (Baróti Szabó: KisdedSz. 71) J: 1 1784 ? ’〈bottal, ostorral stb.〉 sújt, lesújt | (mit einem Stock, mit einer Peitsche usw.) schlagen’ # (↑), 1826 ’ua.’ (NSz.); 2 1786 ’ellop, eltüntet | verschwinden lassen’ (MNy. 65: 476); 3 1858 ’egyszeri suhogó hangot ad | einmaligen rauschenden Ton geben’ (NSz.); 4 1891 ’hirtelen összecsap vmit, rittyent | knistern machen’ (NSz.)

suhant × A: 1792 suhant (NSz.) J: 1 1792 ’〈bottal, ostorral stb.〉 sújt, lesújt | (mit einem Stock, mit einer Peitsche usw.) schlagen’ (↑); 2 1875 ’rövid suhogó hangot kelt | knistern machen’ (Nyr. 4: 33)

Onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A tő a →suhanc, →suharc névszókéval, valamint a →husáng eredeti változatáéval azonos. Összefügg a →sújt tövével, a →suvad szócsaládéval és feltehetőleg a csóvál (→csóva) igéével stb. is. A végződések különféle igeképzők. A suhog és a →súg között szóhasadás ment végbe. A suhog 5. jelentése metonímia. A suhint 2. jelentéséhez vö. →sikkaszt.

☞ TESz.; EWUng.→ csiatag, csihipuhi, csóva, csuhé, husáng, sóhajt, súg, suhanc, suharc, sújt, suvad