stuccol A: 1847 stutzoltatni [sz.] (PestiH. 1847. nov. 4.: 293); 1932 stuccol (PHNyr.) J: ’rövidre vág | stutzen’

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) stutzen, (B.) stutz'n, – ném. stutzen: ’rövidre vág, lenyes’ [< ném. Stutz ’csonk’].  ≋  Megfelelői: szbhv.  (N.) štȕcati, štȕcovati ’lenyes, lenyír’.  ⌂  A nyelvjárásokban és a bizalmas nyelvhasználatban él.

TESz.; EWUng. stószol, stucli