stramm A: 1874 stramm (Hon 1874. jún. 18.: [2]); 1893 schrammul (NSz.) J: 1 1874 ’feszes | straff’ (Hon 1874. jún. 18.: [2]) (↑); 2 1928 ’keménykötésű; jó kiállású | kraftvoll; von guter Erscheinung 〈Person〉, stattlich’ (Tolnai: MagySz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. stramm ’feszes; erős, egészséges; derék, daliás, snájdig’ [< holl. stram ’merev, feszes’]. ≋ Megfelelői: dán stram; cseh štram; stb.: ’feszes, kemény, stramm’. ⌂ A magyarban főleg a bizalmas nyelvhasználatban él. A t nélküli változat németesen írt, a mássalhangzó-torlódást valamelyest oldó forma.
☞ TESz.; EWUng.→ strimf