strázsa × A: 1296/ ? Strasa [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 553); 1535 k. ztrassaywl (Zay: Lánd. 39); 1541 e./ Straſaſokra [sz.] (Tinódi: Cronica hlb); 1549 istrása [?✐] (RMKT. 5: 46); 1565 istráza [-a E/3 birtokos személyjellel] (NySz.); 1566 starázsa [✐] (MonÍrók. 3: 113); 1703 estrása mester (Pusztai); 1793/ istorása (NSz.); 1848 isterázsákot (NSz.); 1848 terázsálni [sz.] (NSz.); nyj. ëstërázsa (ÚMTsz.) J: 1 1296/ ? ’őrség | Wache’ (↑), 1541 e. ’ua.’ (↑); 2 1535 k. ’őr | Wächter’ (↑) Sz: strázsál 1666 Strasallo [sz.] (MNy. 42: 78)

Szláv, valószínűleg szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. |  ≡  Szbhv. straža ’őrség; őrállás’; szln. straža ’őrzés, őrizet; őrszolgálat; őrszemélyzet, őrség’; – óe. szl. stražь ’őr’, straža ’őrség; őrizet’; szlk. stráž, stráža [a költői nyelvben] ’őrség; őrállás’; or.  (N.), (R.) сторóжа ’őrség’, стóрож ’őr’; stb. [< szláv *sterg- ’megóv, őriz’].  ⌂  A régi helynév szótörténeti idetartozása kétséges, mivel szláv névadás is állhat a háttérben. Átadó nyelvként leginkább a szerbhorvát vagy a szlovén jöhet szóba, ugyanis lehetséges, hogy a szó csak a 15–16. sz. körül került át a magyarba a török elleni közös harcok idején. A strázsa forma szókezdő s-e valószínűleg a szó belseji zs hatásával magyarázható. A korai adatok szó belseji z-je a kiejtésben zs-nek felel meg. Több változat a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett.  ⊚  A szó régebben az irodalmi nyelvben is használatos volt.  ⌂⇒  A szbhv. stražmeštar ’őrparancsnok’ a m. strázsamester ’ua.’  (1695: NySz.) összetett szóból való.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 480; TESz.; EWUng.