stempli A: 1848 stempli (NSz.); 1864 istemplije (NSz.); nyj. ëstëmplyi, templi (MTsz.); temfli (ÚMTsz.) J: 1 1848 ’illetékbélyeg, okmánybélyeg, ill. maga az illeték, adó; postai bélyeg | Gebührenmarke bzw. die Gebühr selbst; Briefmarke’ (); 2 1857/ ’bélyegzőlenyomat, pecsét, bélyeg, jel; pecsétnyomó, bélyegző | Siegel, Stempel, Zeichen; Stempel als Druckgerät’ (NSz.); 3 1903 ’támoszlop, támfa 〈a bányászatban〉 | Stütze, Stützbalken 〈im Bergbau〉’ (Szeőke: BánySz. 173) Sz: stempliz 1848 stempliznek (NSz.)

 Német jövevényszó. |  ≡  Megfelelőihez vö. →stempely. Vö. még ném., (au.) Stempelmarke ’illetékbélyeg’, stempelpflichtig ’díjköteles’.  ≋  Megfelelői: szbhv. štempl; szln. štempelj; stb.: ’illetékbélyeg; pecsét’.  ⌂  Részben az osztrák hivatali nyelvből, részben a hazai bányavidékek német nyelvjárásaiból került át a magyarba, a →stempely-hez képest újabb átvételként. Hasonló kétszeres átvételhez vö. →cikkely : →cvikli, →sámli : →zsámoly stb. A li végződéshez vö. →cetli, →hecsedli stb.  ⊚  Ma 2. jelentésében, a bizalmas nyelvhasználatban él.

TESz.; EWUng. stempely