stempely × A: 1553 Stempölöket (Bálint: SzegSz. stempöl a.); 1556 Stempel werew (OklSz.); 1565 Toͤmpoͤly (NySz.); 1572 istempeleket (EWUng.); 1585 Stoͤmpoͤly (Cal. 748, [ɔ: 746]); 1708 Stempely (Pápai Páriz: Dict.); 1769 Stömpöjősztetni [sz.] (HOklSzj. 127); 1816 stëmpëly (NSz.); 1832 Estempély (NSz.); nyj. ëstëmpe, östömpő (MTsz.); esztempej (ÚMTsz.) J: 1 1553 ’cölöp, vendégoszlop; dúc, támaszfa | Stützpfahl; Stützbalken’ (↑); 2 1766 ’nyomódúc 〈a nyomdászatban〉; a betű domború mintája, patrica 〈a nyomdászatban〉 | Druckstock, Klischee 〈in der Buchdruckerei〉; Patrize 〈in der Buchdruckerei〉’ (NySz.); 3 1788 ’pecsét, bélyegzőlenyomat; bélyeg, jel | Siegel; Marke, Zeichen’ (NSz.); 4 1817 ’pecsétnyomó, bélyegző; alakverő, verőminta 〈különféle szakmákban, mesterségekben használatos eszközként〉 | Stempel als Druckgerät; Stempel als Teil versch. Prägevorrichtungen’ (NSz.) Sz: stemplíroz 1830 stemplirozottak [sz.] ’pecsétel | stempeln’ (MNy. 71: 251)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. Stempel ’döngölő, vájóvéső; tömködő bot; pecsétnyomó; lenyomat, bevésés, jelölés; támasztékként használt fatörzs a bányászatban; stb.’, (kfn.) stempel ’ua.’, (h. kor. úfn.) ’bányatelkek közötti határjel’, (baj.-osztr.) stömpel ’támaszfa, cölöp’ [< ném. (kfn.) stampfen ’összezúz; döngöl; kifejt stb.’]. ⌂ A főleg Északkelet-Magyarországon és Erdélyben ismert nyelvjárási szó forrásai a régi hazai bányavidékek középnémet típusú nyelvjárásai lehettek. A magánhangzóval, ill. a t-vel kezdődő változatok a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkeztek. A szóvéghez vö. →messzely, →pendely stb. A (R.) stemplíroz származék a →blamíroz, →flangíroz típusú igékével azonos képzővel jött létre a 4. jelentés alapján. ∼ Ugyanerre az etimonra megy vissza a (R.) stompoly ’támaszfa’ (1574: NySz.); ez egy umlaut nélküli középnémet alak átvétele.