staféta A: 1697 Stafeta (MNy. 80: 379); 1700 staféta (Nyr. 90: 314); 1706 staffetán (Pusztai); 1763 estafféta (Nyr. 90: 314); 1807 Istafétát (NSz.); 1809/ Stafettája (NSz.) J: 1 1697 ’lovasfutár; lovasposta, gyorsposta | Meldereiter; Eilpost’ (↑); 2 1900 ’váltófutás | Staffellauf’ (Bánhidi: Sportny. 290)

Olasz  (É.) jövevényszó, német közvetítéssel is. |  ≡  Ol.  (vel.) stafèta ’futár, hírnök’, (mil.) staffètta ’ua.’, (v.-ven.) staféta ’ua.’, – ol. staffetta ’ua.; váltófutás, -úszás’; – vö. még ném. Stafette ’futár, hírnök; sportág’, (kor. úfn.) staffeta ’futár, hírvivő’, (R.) estafete ’ua.’. Az olaszban az ol. staffa ’kengyel’ főnévből keletkezett [< longobárd *staffa ’ua.’].  ≋  Megfelelői: fr. estafette ’gyorsfutár, küldönc ‹sürgönyök továbbítására›’, (R.) ’futár, hírnök ‹gyorsfutárként›; követ, hírnök’; cseh štafeta ’váltófutás, váltócsapat’; stb.  ⌂  A magyarba a hadi szókincs elemeként került át. Később azonban sportnyelvi használatában, a 2. jelentésben maradt eleven, noha a váltó (→vált) abban is valamelyest háttérbe szorította.

☞ TESz.; EWUng.