státus A: 1572 statusban (MNy. 66: 343); 1786 Státus (NSz.); 1950 k./ státusz (NyK. 80: 430) J: 1 1572 ’állapot, helyzet | Zustand, Position’ (↑); 2 1756 ’(országos) bírói, hivatalnoki stb. kar | Stand 〈ständisch aufgebauten Gesellschaft〉’ (NSz.); 3 1786 ? ’állam | Staat’ (↑), 1787 ’ua.’ (NSz.); 4 1791 ’kerület, körzet; katolikus egyházkerület Erdélyben | Bezirk; katholische Kirchenprovinz in Siebenbürgen’ (NSz.); 5 1793 ’testület; személyi állomány | Körperschaft; Personalbestand’ (NSz.); 6 1913 ’költségvetési álláshely, 〈állami〉 állás | Planstelle, öffentliche Anstellung’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. status ’(álló) helyzet, állapot; (társadalmi) helyzet; körülmény(ek)’, (k.) ’birodalom, ország; helyzet, osztály; apparátus’, (h.) status (et ordines) ’országos, ill. birodalmi rendek’, status personalis ’személyzet’ [< lat. stare ’áll’].  ≋  Megfelelői: ném. Status ’(társadalmi) helyzet, állapot; jogállás’; fr. état ’állás; állománykimutatás’, État ’állam’; stb.  ⌂  A szó eleji s-hez vö. →stáció, →stúdium stb., a szóvégihez pedig vö. →ámbitus, →glóbus stb. A státusz változathoz kapcsolódó, ma a köznyelvben leginkább használatos 6. jelentés valószínűleg az 5.-re megy vissza.

☞ TESz.; EWUng.→ asszisztál, egzisztencia, eksztázis, instancia, istamét, konstatíroz, kontraszt, prosztata, rest, restancia, restaurál, stabilizál, stáció, stádium, stallum, stand, statárium, statisztika, statuál, uzsgyi, zászló