stáció A: 1620 státicia (MNy. 74: 512); 1703 statiójok, státiómat (Pusztai); 1792 ſtátziót (NSz.); 1845 istáczióját (NSz.); 1848 estacziót (NSz.); nyj. ëstácció (MTsz.) J: 1 1620 ’állomás, pihenőhely | Anhalteort, Rastort’ (↑); 2 1703 ’szállás; tartózkodási hely | Quartier; Aufenthaltsort’ (↑); 3 1788/ ’állás, hivatalnoki tisztség | Stellung, Amt’ (NSz.); 4 1790 ’〈két állomás közti〉 útszakasz; mérföld | Wegstrecke 〈zwischen zwei Stationen〉; Meile’ (NSz.); 5 1804 ’kálváriai állomás | Station eines Kreuzweges’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. statio ’megállás, nyugalmi helyzet; állomáshely, tartózkodási hely’, (e.) ’keresztút; keresztút stációja’, (h.) ’állás, hivatal, hivatalnoki tisztség’ [< lat. stare ’áll’].  ≋  Megfelelői: ném. Station ’megállóhely; tartózkodás; vasútállomás; stb.’; fr. station ’ua.; állás, helyzet, testtartás; megállás’; stb.  ⌂  A szó eleji s-es kiejtés a hazai latinságra vezethető vissza; vö. →stallum, →stúdium stb. Néhány változat a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett; vö. →iskola, →istálló stb. A 4. jelentés metonímia az 1. alapján.

☞ TESz.; EWUng.→ státus