srég A: 1855 srégen (VasárnapiU. 1855. febr. 18.: 54); 1875 srég (Nyr. 4: 142); 1893 Srét (NSz.); 1930 sré (MNy. 26: 399); nyj. ségre, serég, sréjjen, strégsas (ÚMTsz.); slégenn (Csűry: SzamSz.) J: ‹mn› 1855 ’ferde, rézsútos, átlós | schräg’ (↑) | ‹hsz› 1855 ’ferdén, átlósan; rézsútosan | schräg; schräg gegenüber’ (↑)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. schräg ’ferde (sem nem függőleges, sem nem vízszintes)’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. κορωνός ’görbített’; lat. curvus ’ua.; íves’; stb.]. ⌂ Az egyes változatok szóvégi g-jének megléte, ill. hiánya többszörös átvételre utal. ⊚ A szó leginkább a bizalmas nyelvhasználatban él.
☞ TESz.; EWUng.→ garaboly, kard, korona, kurbli, saroglya, sorompó, szekernye