srác A: 1888 Schrátz (NSz.); 1900 Srác (Jenő–Vető: TolvSz. 98); 1926 Srac (Kálnay–Benkes: Tolv.) J: 1 1888 ’kis csibész, kis csirkefogó | Gassenjunge, kleiner Gauner’ (NSz.) (↑); 2 1917 ’gyerek, fiú | Junge, Kerl’ # (Kabdebó: Jassz.)
Jiddis jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. | ≡ Jidd. schraz, sch'raz ’gyerek’; – vö. még ném. (argó) schratz, schraatze, (B.) (argó) schraz: ’ua.’. A jiddis szó alapja a héber šᵉrāṣīm [többes szám], šᵉrōṣīm [többes szám] ’férgek; gyermekek; stb.’.
☞ MNy. 27: 292; TESz.; EWUng.