spriccer ∆ A: 1871 spriccert (Bolond Miska 1871. jan. 29.: 18); 1879 spriczczert (NSz.); 1883 spriczert (NSz.); nyj. spriccër (ÚMTsz.) J: 1 1879 ’fröccs | Schorle’ (↑); 2 1942 ’rövid zápor | kurzer Regen’ (MNy. 4: 193)

spriccel A: 1880 spricczelt (BorsszemJ. 1880. jún. 27.: 8); 1896 ispiriccol (Nyr. 25: 425); 1912 lespricceli (NSz.); nyj. piccölődött [sz.]; spricol, triccűt (ÚMTsz.); pirincöl, priccöl (Bálint: SzegSz.) J: 1 1896 ’fröcsköl; folyadékkal meghint, bepermetez | spritzen, planschen; bespritzen’ (↑); 2 1916/ ’fecskend, 〈folyadék(ot)〉 lövell | (hervor)spritzen 〈Flüssigkeit〉’ (NSz.)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) spritzer ’zápor’; (B.) spriz'r ’ua.; fröccs’ | ném., (baj.-osztr.) spritzen, (h. baj.-osztr.) špritsn̥: ’fröcsköl, folyadékot szénthint, permetez; lubickol, fröcsköl; kibuggyan; permetező eső; stb.’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. σπείρω ’szór, hint, spriccel, permetez’; lett spraûtiês ’előretör, feltörekszik’; stb.]. Megfelelői: szbhv. špricer ’fröccs’, špricati ’fröcsköl’.  ⌂  A pirincöl változat szó belseji n-je inetimologikus; vö. tornánc (→tornác), stiglinc (→tengelic) stb.  ∼  Idetartozik: (R.) spriccléder ’lovasszekérre akasztott, az ürülék felfogására szolgáló bőrdarab’  (1814: EWUng.), amely a ném.  (R.) spritzleder ’ua.’ szóból származik.

☞ TESz. spriccel a.; EWUng.→ spóra