spontán A: 1860 spontan (OrvH. 1860. szept. 2.: 704); 1897 Spontán (PallasLex.) J: ‹mn› 1 1860 ’ösztönös, önkéntelen | instinktmäßig’ (↑); 2 1877 ’önkéntes | freiwillig’ (NSz.) | ‹hsz› 1 1891 ’önként | von selbst’ (Füredi: IdSz.); 2 1900 ’önkéntelenül, ösztönösen | unwillkürlich, instinktiv’ (Tolnai: MagySz. 267)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. spontan ’magától; hirtelen elhatározásból’ [< lat. (kés.) spontaneus ’önként, szabad akaratból’]. ≋ Megfelelői: fr. spontané; or. спонтанный; stb.: ’spontán’. ⌂ A határozói szerep az igei állítmányhoz kapcsolódó helyzetben jöhetett létre, a szóvégi n határozóragként való felfogásával. ∼ A (R.) spontaneus ’önként’ (1835: Kunoss: Gyal.) a latinból (↑) származik.
☞ TESz.; EWUng.→ font