spék ∆ A: 1544 Specnek (OklSz.); 1546 ispeknek (OklSz.); 1790 espékhez (NySz.); nyj. ëspékës (ÚMTsz.) J: 1 1544 ’szalonnacsík, amivel a húst sütés előtt megtűzdelik | Speckstreifen, womit das Fleisch vor dem Braten durchzogen wird’ (↑); 2 1790 ’spékelés | Spickung’ (↑); 3 1804 ’szalonnával tűzdelt hús | mit Speckstreifen gespicktes Fleisch’ (MNy. 1: 255); 4 1887 ’a vetőháló zsinegei | Schnüre des Wurfnetzes’ (Herman: HalK. 826); 5 1897 ’vékony, hegyes fácska | kleines, spitzes Holzstängelchen’ (MTsz.)

spékel [1] A: 1566 meg spęrkoͤlte͂ (Heltai: Fab. 24); 1600 k. meg espékeljed; ispékelve [sz.] (Radvánszky: Szak. 57, 24); 1619 ispeckelik (NySz.); 1621 Speckelni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1643 ſpékeloͤ [sz.] (Comenius: Jan. 82); 1673 spéklő (NySz.); 18. sz. eleje spekőld meg (MNyTK. 101: 25) J: 1 [meg~] 1566 ’megtűzdel; megtölt | spicken; füllen’ (↑); 2 1600 k. ’〈húst〉 szalonnával, zölddséggel megtűzdel | (Fleisch) mit Speckstreifen, Krautwerk durchziehen’ (↑); 3 [át~, meg~] 1619 ’átszúr, megszúr | durchstechen, durchbohren’ (↑)

Német  (feln.) jövevényszók. |  ≡  Ném., (au.) Speck, (baj.-osztr.) speck, (h. kor. úfn.) speck, spicke: ’zsiradékkal teli sejtszövetek ‹sertésnél stb.›’ [indoeurópai eredetű; vö. óind sphītá- ’kövér, telt’; litv. spėkà ’erő’; stb.] | ném., (au.) spicken ’sütés előtt szalonnacsíkokkal megtűzdel’, (B.) spick'n ’ua.’, (R.) specken ’ua.; megtölt’.  ≋  Megfelelői: szbhv. špikovati, (N.) špek; cseh špikovat, (N.) špek; stb.: ’megtűzdel, megspékel’, ’szalonna’.  ⌂  A spék 2., 3. és 5. jelentése vagy a spékel alapján keletkezett vagy metonimikus úton az 1. jelentés alapján. A 4. jelentés metafora a vetőháló zsinegeinek a szalonnacsíkokhoz való hasonlósága alapján.  ⊚  A szó ma leginkább a 2. jelentésében él.

☞ TESz. spékel a.; EWUng.→ spórol