sovány A: 1473 Sowanrakothya [hn.] (OklSz.); 1527 ſowan (ÉrdyK. 22); 1560 k. Sowany (GyöngySzt. 186.); 1693 soány (NySz.); nyj. sohâny (MTsz.) J: ‹mn› 1 1473 ’silány, terméketlen 〈talaj〉; ilyen talajon nőtt, satnya 〈növényzet〉 | mager 〈Boden〉; kümmerlich 〈Bewuchs〉’ # (↑); 2 1522 ’olyan 〈ember, állat, testrész〉, amelyen nincs elég hús- és zsírréteg | mager 〈Lebewesen, Körperteil〉’ # (OklSz.); 3 1575 ’szűkös, szegényes | armselig, dürftig’ (NySz.); 4 1584 ’kevéssé zsíros, nem eléggé tápláló 〈ételnemű〉 | fettarm’ (NySz.); 5 1604 ’jelentéktelen; nem nagy értékű | unbedeutend; geringwertig, dürftig’ (NySz.); 6 1803 ’vékony, lapos | dünn, flach’ (NySz.) | ‹fn› 1 1840 ’ételféle neveként | 〈als Name einer Art Speise〉’ (MTsz.); 2 [ ~a vminek] 1961 ’vminek a sovány része | Mageres’ (ÉrtSz.) Sz: soványodik 1590 k. El souaniodot [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 55) | soványít 1636 soványíttsa (NySz.) | soványul 1792 Soványúl (NSz.)

Örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. md.  (E.) čova, (M.) šuva ’vékony, finom’; finn hupa ’múlandó; rossz; kellemes, szórakoztató’, hupi- ’lefogy, lesoványodik’, hupene- ’kevesbedik, fogy, eltűnik’ [fgr. *čupa ’vékony, sovány’].  ⌂  A szó belseji *p > m. v hangváltozáshoz vö. →levél, →ravasz. A végződés -ny névszóképző; vö. →kemény, →vékony stb.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ szupojkóUN UEW. № 119