sors A: 1512 k. sorsot (WeszprK. 106.) J: 1 1512 k. ’sorsolókocka, -pálca; sorsolás | Loswürfel, Losstäbchen; Losen’ (↑); 2 1519 ’az egyén v. a közösség életkörülményeinek alakulása; fátum | Schicksal; Fatum’ # (JordK. 176) Sz: sorsol 1653 sorsolasokban [sz.] ’sorsot húz | losen’ (MNy. 5: 90)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. sors ’sorsolópálca, sorsolás; jóslat; osztályrész’ [? < lat. serere’(össze)kapcsol, (össze)köt’; ez indoeurópai eredetű; vö. gör. εἴρω ’összeköt’; litv. (ólitv.) sėris ’fonal. cérna’; stb. ]. ≋ Megfelelői: fr. sort; ol. sorte; stb.: ’sorshúzás; sors, végzet’. ⌂ A szó eleji, ill. szóvégi s-hez vö. →salétrom, →evidens stb.