sompolyodik × A: 1756 ? meg szonkolyódván [? ɔ: sompolyodván] [sz.] (NSz.); 1790 el sompolyodott (NSz.); 1796 sompolyodik [▽] (NSz.); 1809 megsomporodott (NSz.); 1816 sompolyódik (NSz.); 1830 sompolodott [sz.] (NSz.) J: 1 [meg~ik] 1756 ? ’elszontyolodik | den Kopf hängen lassen’ (↑), 1809 ’ua.’ (↑); 2 1790 ’óvatosan, lopva megy, ólálkodik | (herum)schleichen’ (↑)

sompolyog [1] A: 1793/ sompolygván [sz.] (NSz.); 1801 sompolgó [sz.] (NSz.); 1821 sompolyog (NSz.); 1840 Sompojog (NSz.); 1861 sompolyogni [sz.] (MNyszet. 6: 348) J: 1 1793/ ’óvatosan, lopva megy, ólálkodik | (herum)schleichen’ (↑); 2 1801 ’lappang | sich versteckt halten’ (↑)

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A relatív tő -l (> -ly) gyakorító képzővel keletkezet; vö. →gombolyag, →gomolyít stb. A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű és a →somfordál tövével azonos. A végződés gyakorító-visszaható képző.

☞ NytudÉrt. 1: 19; TESz. sompolyog a.; EWUng.→ sandal, somfordál