soha A: 13. sz. közepe/ ſumha (ÓMS.); 1372 u./ ſonha (JókK. 47); 1458 u. soha (OklSz.); 1495 e. ſohha (GuaryK. 1); 1519 ſemha (LányiK. 266); 1550 ʃʒomha (RMNy. 2/2: 78); 1552 ſeha (RMNy. 2/2: 97); 1802 so' se (I.OK. 30: 264); nyj. sasë, saha, sova (MTsz.); suha (ÚMTsz.) J: 1 13. sz. közepe/ ’semmikor sem | niemals’ # (↑); 2 1510 ’valamikor, valaha | je(mals)’ (MargL. 61)
Összetett szó. | ⌂ A →sem + →ha¹ szavakból; szervetlen összetétel. Hasonló keletkezésmódhoz vö. →semmi, →senki. Vö. még ném. nimmer ’soha’ (< ném. (ófn.) nio, nie ’soha’ + mer ’többé’); lat. nunquam ’soha, soha többé’ (< lat. ne ’nem’ + unquam ’valamikor’) stb. A soha szó belseji magánhangzója eredetileg ë lehetett, amely a szóvégi a hatására o-vá alakult. A soha alak denazalizálódással jött létre az eredeti, szó belseji m ~ n-es változatból.