smucig A: 1849 smutzigság [sz.] (NSz.); nyj. mucik (ÚMTsz.) J: ’kicsinyesen fukar, zsugori | knauserig, filzig’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. schmutzig ’mocskos, piszkos; illetlen, tisztességtelen; fukar, fösvény’ [< ném. Schmutz ’tisztátlanság; mocskosság, piszkosság’].  ⌂  Elsősorban bajor-osztrák közvetítéssel került a magyarba.

TESz.; EWUng. moh¹, moszt