slepp A: 1789 Sleppes [sz.] (NSz.); 1796 slep (NSz.); nyj. selëppës [sz.]; sëleppës [sz.]; sleppa (MTsz.) J: 1 1789 ’ruha uszálya | Schleppe 〈als Teil des Kleides〉’ (↑); 2 1835 ’kíséret | Gefolge’ (NSz.); 3 1879 ’uszályhajó | Schleppkahn’ (NSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Schlepp, Schleppe ’ruha uszálya; vontató ‹hajó›; kíséret’ [< holl. sleep ’ruha uszálya’]. Vö. még ném. (B.) schlepp ’ua.’. ≋ Megfelelői: cseh šlep; le. (R.) szlepa; stb.: ’ua.’. ⌂ A sleppa változat szóvégi a hangjához vö. →cérna, →ciha stb. A szó leginkább a 2., pejoratív jelentésében használatos. ∼ A (R.) slepín ’ua.’ (1704: ItK. 22: 7) külön átvétel lehet a ném. Schleppen [többes szám] alakból.
☞ Tóth I.: MDivatsz. 32; TESz.; EWUng.→ slájm