slamasztika A: 1884 schlamasztikába (Ellenzék 1884. ápr. 9.: [1]); 1901/ slamasztika (NSz.) J: ’kínos, szorongatott helyzet; baj, kellemetlenség | peinliche Lage; Mißgeschick’
Német (au.) jövevényszó. | ≡ Ném. (au.) Schlamastik ’bosszantó balszerencse, nehéz helyzet; összevisszaság, zűrzavar’ [a ném. Schlamassel ’ua.’ tréfás-latinos elferdítésével < jidd. schlamasl, schlemasl ’balszerencse, balsors’ < jidd. schlim ’rossz, gonosz, ferde’ + masel ’csillagzat; sors, végzet’]. ≋ Megfelelője: cseh (N.) šlamastika ’balszerencse, balsors, nehézség’. ⌂ A magyar szó végződése olyan jövevényszók analógiás hatására alakulhatott ki, mint a →patika, →taktika stb. ∼ A (R.) slamaszli ’slamasztika’ (1891: Nyr. 21: 18), slemázl ’ua.’ (1900: Jenő–Vető: TolvSz. 96) a jiddisből (↑) származhat; a li végződéshez vö. →cetli, →hecsedli stb.
☞ TESz.; EWUng.→ mázli